Ebben az időszakban még inkább előtérbe kerülnek azok a kérdések, amelyek életünket meghatározzák. Ki vagyunk? Mi a célunk az életben? Milyenek az emberi kapcsolataink? Hogyan szülessünk valóban újjá? Annak érdekében, hogy ezekre a kérdésekre választ adjuk, el kell indulnunk lelkünk irányába vagyis önmagunkba kell nézünk, befelé kell fordulnunk. Mindannyiunkban él egy olyan belső tanácsadó, aki segítségünkre van abban, hogy életünket és kapcsolatainkat a lehető legvirágozóbbá tegyük.
Annak érdekében, hogy dolgaink valóban jól menjenek szükségünk van a hitre. Hinni abban, hogy kővé dermedt élethelyzeteink halálát követően képessé válunk az újjászületésre. Ez elsősorban lemondással jár. Húsvét előtt, a böjti időszakban önmegtartóztatást gyakorlunk, lemondunk a földi élvezetekről. Olyan rossz szokásokról kell lemondanunk, amelyek már nem szolgálják fejlődésünket és megakadályoznak abban, hogy a Főnixmadárhoz, a szent tűzmadárhoz hasonlóan újjászülessünk.
A megújulásnak és az újjászületésnek egyik alapfeltétele a befelé fordulás. Annak érdekében, hogy életünket boldogabbá tegyük, hagyatkozzunk a megújulásra, ne álljunk neki ellent. Nem szabad a múlt gondjain rágódnunk, mivel ezáltal csak múltunk tehetetlen áldozatává válunk. Hit és elhatározás szükséges ahhoz, hogy életkörülményeiket megreformáljuk. Ne feledjük, az ember egyenlő a döntéseivel, a dolgok irányítása a mi kezünkben is van, törekedjünk arra, hogy belső erőnket bölcsen használjuk.
